régebben csak a – és a : volt elfogadható számomra (a . és a , nyilván más kategória), a többit gyűlöltem. mostanában viszont kezdem megszeretni a !-et is, persze csak bizonyos helyzetekben. de ha egyszer elkezdenék …-ot is használni, keverjetek le nekem egy hatalmas pofont!
(via albertgazda)
Baszki, én ugyanígy voltam, 35 éves koromig csak a . meg a ; és a többi klasszikus, száraz cucc. De aztán valahogy rákaptam a !-re, sőt, a ?!-re meg a ?!?-re, és bizony, a …-re is!!! (Nem beszélve titkos kedvencemről, a …!-ről!) Muzsikáljon az a karaktersor!!!
